Mivel nem igazán volt tervben ez a maraton – csak szeptember közepén találtam ki, hogy el szeretnék indulni rajta – ezért viszonylag kevés időm volt készülni rá. Nyilván az alapok megvoltak, de azért 42 kilométer mégis más, mint az edzéseken futott 10-15. Nem is tűztem ki rá semmilyen célt, igazából csak a sikeres tejesítés lett volna a terv. Egy szezonzáró “laza” maraton…
Illetve egyetlen dolog mégis csak volt, amit el szerettem volna érni: egyenletesen végigfutni. A tempó mindegy, de az utolsó 10-12km-en való szokásos meghalást ki akartam most hagyni 😁
Szóval így vágtam bele a 3 hetes intenzív maraton kurzusba. Az első hét teljesen kuka lett, három futásból nullát tudtam rendesen megcsinálni. Utána következett az ajkai duatlonos hétvége, ahol kategória 2. lettem úgy, hogy előtte 30km-t futottam. Végül egy picivel lazább hét két 20km-es futással és már el is érkeztünk a versenyhez 😁
A terv
Egész kipihenten és fejben nagyon nyugisan érkeztem a helyszínre, tudtam, hogy most nincs semmilyen teher, tényleg bárhogy sikerülhet. Viszont az a baj, hogy ilyenkor is motoszkál azért valami az ember fejében és nálam is így volt 😁 Titkon szerettem volna egy jobb maratont futni, mint áprilisban Szegeden (3:15:33), illetve 3:10 alá befutni hatalmas eredmény lett volna. Ezeket a gondolatokat észben tartottam, viszont próbáltam az eredeti tervre koncentrálni, miszerint “no pressure”. Valami ilyesmi terv állt össze a fejemben a verseny előtt: elkezdem 4:25-4:30-as ezrekkel, és ameddig érzésre jól esik, tartom, ha fáradnék, akkor váltok 4:30-4:40 körülire a végéig.
A verseny
Elindult a verseny és én valamiért a 2-es rajtzónából indultam (gőzöm sincs miért ide neveztem, nem bíztam magamban 😂), szóval ment a helyezkedés az elején, utána viszont be tudtam állni egy olyan tempóra, ami érzésre kényelmesnek tűnt. Teltek-múltak a kilométerek, ránéztem néha az órámra és azt vettem észre, hogy jóval erősebben megyek a tervezettnél (4:20 körüli tempó). Úgy voltam vele, hogy ameddig a könnyed érzés marad, mehet így (maximum a feléig). Valahol a Margit hídnál ért véget az első félmaraton és ekkor bekapcsolt a “na itt kezdődik a verseny” mód. Nem éreztem rosszul magam, de azért picit visszavettem a tempóból és visszaálltam a tervezett 4:30-as kilométerekre, úgy éreztem, ezzel ki tudom húzni a végéig.
Végigfutottunk az Árpád hídon (Margitszigetre is benéztünk picit), megkerültük a Duna Arénát, majd ráfordultunk az utolsó egyenesre. Ez már 32km-nél volt, de még mindig egész jól voltam, szépen tudtam tartani a tempót. Viszont amikor a pesti rakparton a Margit hídhoz értünk, sajnos az emelkedő és a két fordító teljesen kizökkentett és megtörte a lendületem. Az következett, amit már jól ismertem: szenvedés a végéig 😁Szerencsére már csak 5 km volt hátra, így valamivel könnyebb volt fejben összerakni, de innentől kezdve minden erőmet össze kellett szedni. Ez az utolsó pár kili szörnyen nehéz volt, a végén még fel kellett kanyarodnom a Szabadság hídra és miután átértem rajta, picit felszabadultam, mert tudtam, hogy innen már bevonszolom magam valahogy.
Nem is akárhogyan vonszoltam be magam 😁Új egyéni rekordot sikerült futni! Amikor beértem, alig hittem el, hogy 3:08:59 lett az időm, óriási élmény volt!
Tanulság 😁
Idén két egyéni rekordot is futottam úgy, hogy nem igazán volt betervezve. Az egyik még márciusban történt a Vivicittán, félig-meddig edzésként (és a hangulat) miatt indultam el és sikerült PB-vel végeznem. A másik pedig ez a maraton volt. Úgy látszik sokat segít, ha nem rakok magamra nagy terheket és nyugodtan indulok neki. Próbálom majd ezt a taktikát alkalmazni az elkövetkező versenyeken is! 😁
